Egy olyan környezetben, mint az iskolák vagy óvodák, amelyeknek 100%-ban biztonságosnak kellene lenniük a gyermekek számára, néha előfordulhatnak visszaélések, és ezeket a visszaéléseket gyakran éppen azok a pedagógusok követik el, akik a gyermekek gondozásáért felelősek.A média számos olyan esetről számolt be, amikor a gyermekeket megütötték, sértegették vagy terrorizálták a tanáraik, és a szülők gyakran nem tudják, hogyan reagáljanak, vagy milyen intézkedéseket tehetnek a bántalmazók felelősségre vonása érdekében.Ráadásul a szülők néha nehezen tudnak különbséget tenni a bántalmazás és a gyermek kellemetlenségei között: Ha egy tanár kiabál az órán, felelősségre vonható-e? Hogyan? De mi van akkor, ha egy tanár a diák könyveit és ceruzáit a földre dobja, majd felszólítja a gyereket, hogy szedje össze őket?.
Ütés, a gyermek intim területeinek megérintése vagy a fülének meghúzása – ezek mind a bántalmazás egyértelmű formái.De a gyermek megszégyenítése, sértegetése és a szükségleteinek figyelmen kívül hagyása is ugyanebbe a kategóriába tartozik.
Milyen formái lehetnek a gyermekekkel szembeni tanári bántalmazásnak?
A tanárok különböző módokon alááshatják a gyermekek önbecsülését.Amikor egy tanár ismételten megbélyegez egy gyermeket azzal, hogy ‘lustának’ nevezi, az visszaélésnek minősül.Hasonlóképpen, ha egy tanár gyakran összehasonlít egy gyermeket a testvéreivel vagy társaival, kiemelve, hogy az osztály ‘fekete báránya’, ez is visszaélésnek minősül.
Az állandó kiabálás, a gyermekek ismételt célba vétele, nyilvános megalázása és az ismételt fenyegetések mind a bántalmazás formái.A gyermekek lelkében eltemetett láthatatlan sebeket nehéz lehet begyógyítani.
Az ilyen viselkedés arra késztetheti a gyermeket, hogy minden tettében kételkedjen, és ezáltal értéktelennek vagy értéktelennek érezze magát.Íme néhány konkrét példa az óvodákban vagy iskolákban előforduló bántalmazásra:
Szóbeli bántalmazás: A tanár kiabál vagy sértegeti a gyermeket
Különbség van aközött, hogy a tanár határozott vagy felemeli a hangját, hogy hallassa a hangját az órán, és aközött, hogy a tanár bántalmazó.Például, ha az osztályban zajos a tanárok hangosan mondhatják, hogy ‘Csendet kérek!’, hogy mindenki figyelmét felhívják.Ez a viselkedés elfogadható.Bántalmazássá válik azonban, ha a tanár dühös hangon kiabál a gyerekekkel, és sértő kifejezéseket használ.
A bántalmazó személyek gyakran mondanak bántó dolgokat, majd azzal mentegetik a viselkedésüket, hogy azt állítják, hogy ‘csak vicc volt’, vagy megpróbálják elhitetni, hogy félreértették.Még azt is állíthatják, hogy nem azt mondták, amit a gyermek hallott.
A szóbeli bántalmazás az egyik leggyakoribb, mégis figyelmen kívül hagyott formája a gyermekekkel szembeni bántalmazásnak.Legtöbbször ezt a viselkedést a fegyelmezés egyik formájának tekintik.
Fizikai bántalmazás: Ütés, lökdösés, ruhák/fülek meghúzása
Az a tanár, aki megüt egy gyereket, vagy csak kezet emel ellene és fenyegeti, vagy aki más tárgyakat (például az íróasztalt vagy a falat) ütögeti, vagy tárgyakat dobál, bántalmazást követ el.
Még ha ténylegesen nem is ártanak senkinek, egy tanárnak soha nem szabad a gyermeket félelemmel vagy bizonytalansággal töltenie.Ezenkívül egyetlen tanár sem érintheti meg a gyerekeket olyan módon, hogy kényelmetlenül érezzék magukat.
